Élmények a Backstage Pubból

 

2012. december 8-án a Backstage Pubban tartotta évi utolsó koncertjét a DrRock zenekar, ahol "meglepetésvendégként" az Omega együttes nagy része is beszállt a zenélésbe. Egy kis ízelítő a koncert fórumhozzászólásaiból:

Eszméletlen jó volt a ma este!!! Óriási hangulat volt a Dr. Rock koncertje alatt, hihetetlen jól nyomják a Doktor urak és Ciki! Nagy meglepetésünkre megjelent Benkő Laci és Mecky is a BackStage Pubban. Az még hihető volt, hogy Leci beszállt néhány dalba játszani, de arra senki nem számított, és aki nem volt ott, nem is fogja elhinni, Mecky elénekelte a csapattal a Babylont!!! Rég éreztem már ennyire jól magam! Ha magamhoz térek, talán írok még többet is... Ádám



#8030 omsa 2012. 12. 09. - 05:37 Fantasztikus este volt és a legvarázslatosabb percek, amikor Mecky és Laci és Béla színpadra léptek, Mecky egyfolytában mosolygott, nagyon széles jókedve volt, ami átragadt mindenkire. Mecky is és Laci is annyira közvetlenek, annyira emberiek, hogy szinte hihetetlen. Amikor Meckynek mondtam, hogy én először őket kisgyerekként (négy évesen) Alsóörsőn a Sirályban láttam, azonnal rávágta, hogy az 1966-ban volt és egy hónap után kirúgták őket onnan, mert túl zajosak, stb. voltak. Sajnos én nem emlékszem, mert kisgyerek voltam és a szüleim mesélték el.



PeetDeb 2012. 12. 09. - 04:36 Óriási volt, és tényleg nagy respekt, hogy bevállalták, és mindenkinek, akinek ebben benne volt a keze, részemről a jubileumi év legvarázslatosabb percei voltak. Amúgy mindkét koncertnek voltak kiemelkedő momentumai. Csak remélni tudom, hogy lesz még hasonló, de ez most felülmúlhatatlannak tűnik a maga nemében. Köszi Mindenkinek!



zerko re: #8026 2012. 12. 09. - 02:11 http://en.wikipedia.org/wiki/UFO_Club Csak a Pink Floyd hiányzott



KRÉMES 2012. 12. 09. - 08:37 Frenetikusan szuper este volt a tegnapi, még mindig a hatása alatt vagyok! Nagyon jó hangulat volt, a Dr.Rock fantasztikusan zenél. Jó volt találkozni, valamennyi rég látott ismerőssel, és újabbakal egyaránt! Remélem a jövőben is lesz lehetőségem ezzel a csapattal együtt bulizni. Köszönet a szervezőknek, az orvosoknak, és CIKINEK, természetesen Meckynek, és Lacibácsinak, és Jankai Bélának hogy ilyen színvonalas, szuper bulit alkottak!



dgai57 2012. 12. 09. - 08:38 Csak röviden és tömören : Óriási volt ! Aki eddig nem tudta (ha van ilyen) most megtudhatta,hogy miért ilyen fontosak Ők sokunknak, már 50 éve ! Mert nem celebek, hanem EMBEREK ! Jókedvű, közvetlen, boldog emberek ! Köszönjük az élményt, találkozunk Veszprémben !



Judit89 2012. 12. 09. - 11:31 Annyira jó volt! A legmerészebb gondolataimat is fölülmúlta a tegnap este, ami nem kevés. Ma reggel egy darabig gondolkoznom kellett, hogy tényleg megtörtént-e. Összeszámoltuk, hogy több mint 7 teljes órát voltunk ott, és fel se tűnt. Köszönöm a szervezőknek, meg hogy ott lehettem, és általában az egész OFC-nek, hogy van, mert nagyon jó érzés ide tartozni.



Attila 2012. 12. 09. - 19:31 Helló mindenkinek, Nehéz szavakat találni a tegnap estére.. Komolyan. Talán "Álmodtam vagy igaz talán" :) ? Igaz Jó volt találkozni több jó ismerőssel. Nekem már az is meglepetés volt, hogy Cikivel volt egy rövid beszélgetés, és emberközelben lehetett látni, őszintén ennyivel is beértem volna, mert nem mindennapi többünknek. Még a kora este folyamán hallottam egykét elejtett szót, hogy jön a Laci, Mecky stb... de az hallomásnak jó volt, valahol nem fogant meg bennem, és talán komolyan se vettem. Mikor megláttam Meckyt belépni az ajtón, kb a hideg kirázott, "ezt nem hiszem el" :) és ahogy Csaba is írja, nem az az elvonulós estéjük volt, és nem voltak megközelíthetetlenek, hanem pont az ellentéte.... :) Laci is rá nem sokkal érkezett. Ő is meglepett. :) és nagyon örültem / örültünk neki. Azt nem is akarok fejtegetni, hogy arra gondolni sem mertem volna hogy Mecky és Laci a szimpadon.. Omega történeti pillanat ez azoknak akik Őket a szívükbe zárták. Nem is akarok többet írni erről, mert felesleges, de hihetetlenül nagy ajándék tőlük véleményem szerint. Ami még tetszett, mikor a fiatalok játszották a Gammalpolist és a Nyitányt, közben Laci az első sorban... :) Hát nem lettem volna a billentyűs srác helyében :P erős volt a kontroll :) Ők is nagyon jók voltak, pláne ha lehet egy kritikát megfogalmazni, akkor talán korukbéli énekest beujjítanának, még jobb lenne, de profi volt amit 3an eljátszottak, és egészen élethűen.



Örülök hogy aki ott volt ezt átélhette, nemsemmi pár óra volt. Havonta lehetne egy ilyen összejövetel :) egészen nyugodtan :P jóklegyetek. üdv.



BaloghJozsi 2012. 12. 09. - 17:27 Ajjaj! Ugyan mit is írhatnék egy olyan este után, mint a tegnapi? És mit mondjon az az ember, akinek a számára az OFC már 1979-ben indult Pécsett, aztán több-kevesebbszer csatlakozott a 90-es évek benczúros OFC-jéhez, majd folytatta ezt itt Budapesten az elmúlt években? Szóval elég sok ''ofécés'' (ahogy szentábrahámi barátaink mondanák) buli van mögöttem. Nem is szeretnék rangsorolni, hiszen sok nagyon szép esemény áll mögöttünk, de azt nyugodt szívvel mondhatom, hogy a tegnap esti mindenképpen a kiemelkedő bulik számát gyarapította.

Kicsit bővebben írok az előttem szólókhoz képest, elsősorban azoknak szólva, akik tegnap nem lehettek velünk.

Kiemelném az est spontaneitását. Amiben paradox módon nem kevés előre elhatározás volt. Úgy gondoltam, ne legyen ez most egy leülős esemény, sokkal inkább egy laza, ad-hoc jellegű összejövetel. De nem gondoltam volna, hogy ez a húzás ennyire bejön. Tökéletes volt az este folyamata. Laza gyülekezéssel, beszélgetésekkel, koccintgatásokkal indítottunk, majd egy jó óra elteltével egy tán háromnegyed órás beszélgetést eresztettünk meg Cikivel. Az est hangulatához illően állva, ami már formájában is megtörte a hagyományokat. A beszélgetés inkább a pillanatnyi és az elmúlt egy év hangulatát igyekezett megragadni, amit jól esett Ciki szemszögéből látni, újra átélni. Volt egy kis múltidézés is, a friss prágai élmények kapcsán az 1971-es Lucerna-fellépésről is megemlékeztünk, ahol Ciki első alkalommal ütött a dobokra az Omega tagjaként közönség előtt. Nem is arra törekedtünk, hogy nagy bejelentések legyenek, sokkal inkább arról szólt a beszélgetés, hogy hallhattuk Cikit az egy évvel ezelőttihez képest többet és folyamatosabban beszélni.

Az est első, bemutató előtti premierje az Aréna-dobszóló nem-amatőr-felvételének a levetítése volt, mellyel magát Cikit is megleptük.

Ciki közvetlensége és kedélyes józansága tökéletesen hozta a róla kialakított képet. Azt hiszem, mindannyiunk számára élvezetes és pergő volt a megszokottnál rövidebb, de a most éppen elegendő beszélgetés.

Hallottam már többször is játszani a Dr. Rock együttest, amelynek immár évek óta Ciki az egyik vezéregyénisége, egyetlen profi zenészként az orvosok között. Nos, aki nem hallotta még a Dr.Rock-ot, azt gondolhatja, hogy ez egy műkedvelő dokik hobbi zenekara. A formát illetően talán nem téved, de a tartalmat illetően bizony meglepődne. Brilliáns műsort nyomtak, hatalmas hangulatban. Lendületesen, tökéletes hangszerkezeléssel, jókedvűen játszottak egy eleve felspanolt, hálás közönségnek, azt hiszem, ez egy tökéletes konstelláció volt. A két részes koncert második része előtt toppantak be tökéletes időzítéssel a meglepetésvendégek, Mecky és András, akiket nem sokkal még Laci is követett. Hihetetlenül feldobta a társaságot, hogy a koncert szünete alatt Ciki, Laci, Mecky nem tűntek el az intézmény egy eldugott zugában, hanem végig velünk, közöttünk, igazi klubhangulatot teremtve múlatták az időt és fokozták jókedvünket. Barátságos viselkedésük, közvetlenségük, az hogy mindenkihez volt szép szavuk, gesztusuk, ebben a formában és dózisban ritkán adatik meg a rajongók java részének.

A Dr. Rock koncert második része azonnal a Lénával indult, majd kisvártatva bekövetkezett a második a premier, a csoda, nevezetesen, hogy Mecky egy klubszínpadon szerepel. Az első részben egyszer már őrületet kiváltó babylon most másodszorra is elhangzott, és immár nem csak Ciki dobolásával, hanem Laci és Jankai Béla négykezes billentyűs játékával, Mecky és Kádas doktor közös tolmácsolásában. Talán nem haragszik meg vendéglátónk, Jankai Bélus barátunk, ha azt mondom, ilyen se volt még a Backstage pub pár négyzetméteres, de annál hangulatosabb klubszínpadán. A közönség több, mint hálás volt, szerintem egyszerűen csak meg voltunk őrülve a közvetlenségtől, a gesztustól, a spontaneitástól. Ezzel még magasabb fordulatra kapcsolt a Dr. Rock a koncert további részében. Kis túlzással alig tudtuk abbahagyni. A zenekar is, mi is.

A Dr. Rock után kis lazítás, további beszélgetések, iszogatások következtek, majd mire eléggé kitisztult a fejünk, úgy éjfél felé következett az este harmadik premierje, az OHTT együttes. Nevük, One Hundred Twenty Two az osztálytermük számára utal, amelyben az iskolapadot koptatták még az általánosban, ahol elkezdtek együtt játszani. Azóta nem sok év telt el, hiszen még mindig csak 15 éves fiatalemberekről beszélünk, akik viszont e rövid idő alatt is messzire jutottak. Nagyon szépen játszottak, ráadásul jól nyomták az Omega nótákat is. Ez volt az ő debüt-koncertjük, azt hiszem nem is választhattak volna hálásabb alkalmat és közönséget. Az ő Babylonjukra is sikerült egy hatalmasat bulizni, ebből a ráadásban is kiköveteltünk még egyet. Így esett, hogy egy este három felállásban négyszer is végigtomboltuk élőben a Babylont, valószínűleg ez is egy premier a maga nemében.

Akadt tehát különlegesség bőven. A probléma csak az, hogy mindezek pusztán szavak, amiket ideírtam, és bár szerettem volna visszaadni valamennyire a tegnap este hangulatát, de ez csak töredékesen sikerült. Nem, mintha nem lenne általában kedvem egy-egy OFC-partyhoz, de ilyen fantasztikus estére én sem számítottam. Valahogy minden összejött, minden jó arányban volt együtt, és a tegnap esti budapesti éjszaka számos klubhelyével összevetve itt talán annyival volt másabb és több a buli, hogy itt nem egy tömeg volt, hanem egy közösség, tele ismerős arcokkal, barátokkal, kapcsolódásokkal, elszigetelt asztaltársaságok helyett.

Este hattól kezdett gyűlni a nép, mi valamikor hajnali fél négy körül távoztunk. Nagyon szép este volt, köszönöm én is mindenkinek, aki jelenlétével emelte az esemény rangját. Külön köszönet a Dr. Rock együttesnek, akinek a koncertjéhez mi hozzácsaptunk egy Omega Fan Clubot, de azt hiszem ezt ők sem bánták. Köszönet Cikinek, lacinak, Meckynek, akik varázslatos feelinget teremtettek oldott, jókedvű, közvetlen jelenlétükkel. Köszönet az OHTT-nek, akik vállalták a felelősséget, hogy ilyen előzmények után volt bátorságuk még színpadra állni, de akik nem hogy csalódást nem okoztak, de őszinte elismerést zsebelhettek be, teljesen megérdemelten. Köszönet Bélánknak házigazdánknak és a ház teljes stábjának, hogy ismét meghívtak bennünket.

Fel Veszprémre és Debrecenre, és addig is meghitt békés adventi készülődést kívánok mindenkinek!