Csak a dal

zene és szöveg: Kecskeméti - Szabó


Száz éves múltam,
úgy megfakultam,
a könnyem régen elfogyott,
a régi énem elhagyott

Nem voltam mindig
könnyelmű, léha,
az élet engem sem kímélt.
Bocsánatot nem kérek semmiért.

    Azt mondják jó fej voltam, volt gyerekszobám.
    Hiába minden, senki nem kíváncsi rám.
    Bűnöm az, hogy nem borultam le a pénz előtt,
    de szabad lelkem megmaradt,
    nem kerestem rá sosem vevőt.
Éjjel, ha fázom,
szakadt kabátom
fejem fölött a háztető.
Nem fér alá gyerek, se nő.

Kivet a város,
cipőm is sáros,
otthonom most a puszta szél.
Életem már csak ennyit ér.
    Azt mondják…
Mégsem kell semmi,
elég lesz ennyi,
nem tehetsz semmit már velem.
Csak a dal maradjon meg nekem.
Csak a dal maradjon meg nekem.